Józan László: „Mindannyiunkban ott él egy autista”

A Vígszínház színművésze erős félévet tudhat maga mögött. A Pótszékfoglaló kérdezte őt a Táncórák előadása kapcsán, amiben egy autista férfit alakít.

Józan László 2009-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol negyedévesként a Vígszínházban töltötte a gyakorlati idejét. Azóta is a Vígszínház társulatának a tagja, de ha teheti, örömmel megy más színházakba is vendégművészként. Többek között az Átrium Az Őrült Nők Ketrece előadásában játszik emlékezeteset, és egy egészen különös, autista karaktert alakít a Rózsavölgyi Szalon Táncórák előadásban. Emellett kifejezetten tudatos aktivitással van jelen a közösségi médiában, azonban ezt az aktivitást nem csupán önmaga népszerűsítésére használja, hanem több jótékonysági kezdeményezés is fűződik a nevéhez.

Józan László (fotó: Puska Judit)

„Ennyire összetett szereppel még nem is igazán találkoztam az eddigi rövidke, tizenkét-tizenhárom éves karrierem folyamán. Az, ahogyan fogalmaz, ahogy közöl, mimika és hangsúlyok nélkül, és mindeközben statikus helyzetben áll – mindez az összetettség netovábbja.  Az autizmus annyira bonyolult, összetett, hogy hihetetlenül szűk határok között kell mozognia annak, aki mindezt színészileg vissza szeretné adni a színpadon. Szűk határok között, hogy ne váljék a játéka karikatúrává” – mondja az interjúban a Táncórák kapcsán.

„Nem azon van a hangsúly, hogy ő más. Mi az, hogy más? Két „normális”, a darab szövege szerint: neurotipikus ember is teljesen különbözik egymástól. Ever magasan kvalifikált férfi, akinek a mondatfűzése a szöveg előrehaladtával egyre bonyolultabbá, cizelláltabbá válik, ez már önmagában is nagy feladatot jelent. Igazából az volt a számunkra a legfontosabb, hogy két magányos ember történetét elmeséljük. És mindebben az, hogy az egyik egy táncosnő, a másik viszont épp egy autista – mellékes dolog csupán” – fűzi hozzá.

Saját autizmusunk is szóba került a beszélgetésben. „Mindannyiunkban ott él egy autista! A kérdés csak az: mennyire vagyunk képesek átlépni, meghaladni a saját autizmusunkat? (…) Autizmuson innen vagy túl: el tudod-e fogadni a változást, és tudsz-e élni a változás lehetőségével? Általában az emberek kis százaléka képes csak egy éppen vele szembejövő lehetőség kapcsán változni. Holott szerintem elengedhetetlenül fontos volna, hogy odafigyelve a másikra képesek legyünk változni, és mindebből építkezve képesek legyünk továbblépni, fejlődni” – vallja a színművész.

Ullmann Mónika és Józan László a Táncórák előadásában (fotó: Gordon Eszter)

Anyaszínházában egy ideje elkerülték az ehhez fogható nagyobb, embert próbáló feladatok, ám ez mostanában változott. „Az elmúlt félév számomra termékenyebb időszak volt, amikor arcul csaptak a szerepek, jó értelemben. Nemrég mutattuk be a Vígszínház Házi Színpadán a Szabó István rendezte monodrámát, a Távoli dalt, amit én játszhatom. Ez is egy ilyen embert próbáló feladat! Azt érzem, hogy jó időszakomat élem most!” – mondja.

Az interjúból, amit Csatádi Gábor készített, az is kiderül, Józan László maga hogyan viseli a kötöttségeket, és ha megint elölről kezdhetné, vajon mit csinálna másképpen.

A teljes interjú itt olvasható.

A Táncórák legközelebb november 18-án és 24-én látható, mindkét napon két-két alkalommal, délután 4 órától és este fél 8-tól.

Kapcsolódó cikkek

Józan László: „Örülök, hogy nem vagyok beszorítva egy skatulyába”
A Vígszínház művésze jótékonysági aukciót indított a Facebookon
„Szabó István neve hallatán eltűnt belőlem a kétely”
Józan László: „A színjátszás mindent felülírt"
„Nagyon szeretem Jacobot” – Józan László Az Őrült Nők Ketrecéről