Györgyi Anna: „Azt szeretem, ha a rendezők sokfélét gondolnak rólam”

A színésznő élvezi pályája jelenlegi szakaszát, amelyben nagyon különböző karaktereket „sikerül megcsípnie”. Az Art7 kérdezte őt.

Györgyi Anna korábban sokáig kereste a helyét, már évek óta szabadúszó színésznő, aki sok helyen játszik Budapesten és vidéken egyaránt. A biszexuális, függetlenségre vágyó, kemény jellemű Siri von Essen a Pinceszínház A tribádok éjszakája című előadásában. A Rózsavölgyi Szalonban játszott Amazonokban Annie karaktere az övé, aki úgy tartja magáról, hogy a legtöbb férfi szerelmes belé, miközben a nő roppant magányos, és a színésznő szerepel a darab folytatásában is (Amazonok – három év múlva). A férjét a második világháborúban elvesztő, érzéki parasztasszony Mária, akinek fia betegsége is nehezíti az életét a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból előadásában, a tatabányai Jászai Mari Színházban.

Emellett rendszeresen szinkronizál, legszívesebben Juliette Binoche-nak kölcsönözi a hangját.

         Györgyi Anna (forrás: Kiskegyed)

„Kifejezetten élvezem a pályám jelenlegi szakaszát, mert sikerül nagyon különböző karaktereket megcsípnem. Azt szeretem, ha a rendezők sokfélét gondolnak rólam. Szerintem, ha szabadúszó az ember, kevésbe sorolják kategóriákba. Jobban formálható maradsz. Igaz, hogy nagyobb a rizikó is, de megéri kockáztatni. De azért azt sem mondhatom, hogy sohasem gondolok egy társulatra, ahol jól érzem magam” – mondja az interjúban a szabadúszó létről.

A tatabányai Jászai Mari Színház több előadásában is szerepel. „Ez nemcsak egy erős, Crespo Rodrigo vezetése alatt kellően összeforrott társulat, hanem nagyon jó emberek közössége is. Most persze azt hiszed, hogy az utóbbi nem fontos annyira. Pedig nagyon lényeges. Tapasztalatból beszélek, hiszen egy közösségben elég egy-két furkálódó ember és lőttek az egésznek. Tatabányán egészen más a helyzet, ezért megyek oda mindig örömmel” – vallja az ottani munkáról.

Hisz benne, hogy egy-egy előadás képes jó irányba változtatni az embereket: „Ha valaki hazamegy és gondolkodik a látottakon, már nem hiábavaló az előadás. A színészetben az egyik legfontosabb a hit. Ezért természetes, hogy hiszek ebben, különben nem csinálnám”. „Annak tudok a legjobban örülni, amikor kutyasétáltatás közben odajön valaki hozzám, és azt mondja, hogy látta az X színházban az Y darabot és az mekkora hatással volt rá, mert mennyit segített neki megérteni önmagából. Az a gond, hogy ebből egy évben van egy” – fűzi hozzá azzal kapcsolatban, hogy a színészek a kritikákból nem kapnak megfelelő visszajelzést.

Az Amazonok - három év múlva olvasópróbáján (fotó: Gordon Eszter)

A Vadászjelentek Alsó-Bajorországból kapcsán az emberben benne lévő gyűlölet is szóba kerül a beszélgetésben. „Az emberi természet elidegeníthetetlen része a megmagyarázhatatlan gyűlölet. Engem például az általánosban kiközösítettek. Miután a hangadó lány elfogadott, én is beszálltam egy másik lány folytonos piszkálásába. Ezért mind a mai napig szégyellem magam” – mondja a színésznő.

Az eredeti interjúból, amit Szekeres Szabolcs készített, az is kiderül, véleménye szerint a Vadászjelenetek inkább népszínmű vagy pedig társadalomkritika, és mit lehet elárulni az Amazonok – három év múlva című előadásról, amelynek már gőzerővel folynak a próbái.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikke

Györgyi Anna: „Jó barangolni ebben a szürreális, érzéki világban”
Sokáig kereste a helyét – Györgyi Anna válaszolt