„Egy külső-belső utat járunk be együtt” – interjú Zoltán Áronnal

A Vígszínház friss Junior Prima-díjas fiatalja számára különleges darab Molnár Ferenc Liliomja, amiben Hugót fogja játszani.

2015-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a diploma megszerzése után azonnal a Vígszínház társulatához szerződött. Ő az Ózban a Bádogember, A Pál utcai fiúkban Barabás, a Háború és békében Dolohov hadnagy. Pár hete Junior Prima díjat kapott, most pedig Hugó szerepét próbálja Molnár Ferenc Liliom című drámájában, melynek december 15-én lesz a bemutatója.

Zoltán Áron a Liliom olvasópróbáján (próbafotók: Szkárossy Zsuzsa)

Nemrég kaptál Junior Prima díjat, meglepett?

Nagyon meglepett. Soha nem kaptam még díjat, nem is számítottam rá. Nem olyan típusú színész vagyok, aki mindent megtesz azért, hogy elismerést kapjon, más értékrend szerint dolgozom, nem díjakat, hanem egészen másfajta visszacsatolást várok. Ezért különösen nagy meglepetés volt.

Milyen volt az átadó ünnepség?

Amikor megtudtam, hogy megkapom, hirtelen leállt az agyam, és csak álmélkodtam. Aztán pedig megijedtem, hogy úristen, hogy ha én megkapom, akkor meg kell kapnia Mészáros Blankának is, és Simon Zoltánnak is, aki már mennyi mindent eljátszott Miskolcon… erre ott a díjátadón köszöntöttük egymást! Nagyon nagy öröm számomra, hogy velük együtt vehettem át a Junior Primát, mindkettejükkel többször dolgoztam már együtt, és nagyra tartom őket. Rajtunk kívül Gubik Petra és Hegymegi Máté kapta meg idén, velük még nem dolgoztam, de ami késik, nem múlik...

Az évad első bemutatója A diktátor volt számodra. Milyen volt a próbafolyamat?

Minden nehézségével együtt szerettem. Úgy érzem, otthon vagyok a burleszkben, ebben a kicsit keserédes műfajban, ami közben mégis ritmusos, tempós és hatalmas lélekjelenlétet igényel. A próbafolyamat közben sokszor volt bennünk az, hogy szeretnénk túlmenni azon, hogy csak feldolgozzuk a filmet, bele akartuk tenni a saját gondolatainkat, végig arra törekedtünk, hogy ne csak egy remake legyen. Én azt gondolom, hogy ez sikerült is. Jó előadás lett, sikeres adaptáció.

Csapó Attila és Zoltán Áron az olvasópróbán

Iszonyú viccesek a jeleneteid, főleg az, amikor pincért játszol.

Mindig elindul bennem a kisördög, amikor ilyen egyjelenetes karaktereket játszom, és elkezdem keresni bennük azokat a pillanatokat, amikbe egy egész drámát lehet belesűríteni. Elfogadhatnám, hogy az a pincér csak egy bútordarab, aki átlagosan felszolgál, mint mindig, de sokkal jobban járok, hogy ha elkezdek töprengeni azon, hogy milyen ember is ő valójában? Milyen viszonyban van a többiekkel? Ott van a két legnagyobb vezérrel összezárva (Hitler és Mussolini szatírája), egy olyan titkos tárgyaláson, amin még Herring marschall sem vehet részt, miközben ő Hynkel második legfontosabb embere.

Ebben a helyzetben ragad ott egy kisember, a pincér, akinek a szemszögéből teljesen más látni ezt a két hatalmas csecsemőt, ahogy dobálják egymáshoz az ételeket. Családos ember, aki mindent megtesz, hogy ne rúgják ki, hiszen nagyon fontos neki, hogy ilyen jó állása van. Az, hogy a führer palotájában szolgálhat fel, óriási lehetőség. Odakint tombol a válság, éhségsztrájkok és tüntetések érik egymást, de amióta ott dolgozik, neki nem kell hó végén sem nélkülözni, sőt, még a negyedik gyerek mellett is lehet kicsit félretenni. Ha pozitív kimenetelű a találkozó, akkor neki is csurran-cseppen valami, ezért mindent megtesz, hogy lenyugtassa és szórakoztassa a diktátorokat, akik közben egy egész földrész sorsáról döntenek fölötte, de mégis a hároméves gyermekére emlékeztetik őt leginkább. Végül kicsit talán az ő érdeme is, hogy sikerül dűlőre jutni a tárgyalás során. Az, hogy voltaképpen miről is döntenek, az már nem rá tartozik. Egyszerre mulatságos és hátborzongató belegondolni, hányan szolgálták végig hasonló pszichopaták ámokfutását hasonló okokból.

Most dolgoztok a Liliomon, hol tartotok?

Két hét múlva bemutató. A próbák elején nem volt még feladatom, mert az első két képben egyáltalán nem vagyok benne. Többször volt, hogy a nézőtérről figyeltem, ahogy a kollégák próbáltak, így amikor az én részeimre került sor, már felkészülten tudtam színpadra állni, és ez nagyon jó élmény volt. Persze ami az első próbán jól indul, annak utána nagy mélyrepülései tudnak lenni, de most már ezen is túl vagyok. Szeretem Hugó fura agyát, azt hiszem, hogy most már elég pontosan értem, hogy hogyan működik, és mit miért csinál.

Csapó Attila, Zoltán Áron, Orosz Ákos és Gados Béla az olvasópróbán 

Mitől fura?

Ő az a fajta fiú, akinek fontosabb az egzisztencia, mint a lélek. Nagyon tud szeretni, de csak bizonyos keretek között. Soha nem lépne túl semmilyen határt, mindig betartja a szabályokat, de ezeken belül mindent kihasznál. Azokra a lehetőségekre, amikre lehet, lecsap, így a jólét felé galoppozik, szép fokozatosan gyarapítja a jövőjét, a vagyonát, a vállalkozásait, kapcsolatokat épít. Ő a sikeres, karrierista férfi. Közben magánéleti szempontból, abból a szemszögből, ahonnan nézzük az előadás keretein belül, viszont komikus és bosszantó.

Mindenkiben van egy adag Hugó, kiben több, kiben kevesebb, ki felvállalja, ki titkolja. Az én Hugóságom is ismerős számomra, most azt próbálom hatalmassá növelni. Aztán meg elkezdem irritálni a bennem eluralkodó Hugót, és keresni azokat a pillanatokat, amikben zavarba jön, és még ő is kizökken a Hugóságából. Rettenetesen élvezem.

Waskovics Andrea játssza Marikát, a párodat. Egyből megtaláltátok a közös hangot?

Jól tudunk együttműködni. Érdekes volt figyelni az első jelenetek próbáin, ahogy Andi dolgozik. Ahogy láttam, hogy alakítja a szerepét, úgy alakult bennem az én szerepem is. Aztán egymásra lettünk szabadítva, így elkezdtünk egymásra is hatni, most meg már megyünk a finomabb dolgok irányába: Hogyan működnek ők otthon? Hogyan nevelik a gyerekeiket? Mi történhet, amikor nem látjuk őket? Ezek nagyon fontos dolgok, mert pici, apró mozzanatokon keresztül beépülnek a jelenetekbe, és ettől lesz igazán gazdag az előadás. Ez a színmű nagyon is alkalmas erre, és ezt Attila (ifj. Vidnyánszky Attila – a szerk.) is szépen követi a rendezésben. Pici apró porszemekről van szó, amik miatt soha nem úgy sikerül semmi, ahogyan szeretnénk, és amik emberré tesznek minket. Ezen dolgozunk most, hogy ezeket a véletleneket, apró lelki rezdüléseket felfedezzünk és színpadra vigyük.

Azért ezt nem könnyű a Vígszínházban megmutatni.

Valóban nem, és ez a legnagyobb kihívás számunkra. Felvetődik a kérdés, hogy ez az előadás meg fog-e élni ennyi ember előtt, ekkora térben, de én nagyon bízom benne. Sokat ülök a nézőtéren és nézem a próbát. Amit Karesztól (Hajduk Károly, a darabban Liliom – a szerk.) és Csengétől (Szilágyi Csenge, a darabban Julika – a szerk.), illetve a többiektől látok, az engem teljesen elvarázsol. Biztos vagyok benne, hogy ezzel nem csak én leszek így.

Zoltán Áron (fotó: Dömölky Dániel)

Jól érzem, hogy különleges neked ez a darab?

Igen. Pici dolgokról van szó, a részletekben rejlő szépségről. Ez egy rövid mű, másfél óra alatt fel lehet olvasni. Maga az egész történet kis körökben mozog, nem olyan nagyszabású, mint mondjuk A diktátor, amiben tömegek sorsa dől el, és emberek ezrei halnak meg percenként… itt nagyon koncentráltan, néhány szereplőnek a belső útja rajzolódik ki. Ezzel foglalkozni nagyon hálás feladat, mert óhatatlanul magunkkal is foglalkozunk a szerepek mögött. Egy külső-belső utat járunk be együtt. És egy ilyen jó csapatban, mint ami most körbevesz engem, ez csodálatos élmény. Azt hiszem, ezért lettem színész.

Lesz még feladatod az évadban?

Igen. Igó Évával fogok dolgozni a Nem vagyok Miriam című előadásban, amely Majgull Axelsson regénye alapján készül. Kincses Réka fogja rendezni, aki színpadra állította már a Vígszínházban A Pentheszileia Programot. Ő javasolta Évának, hogy ne monodráma legyen, hanem egy háromszereplős kamaradarab. És amikor ezen a darabon elkezdtek dolgozni, Antóczi Dorottya és én is bekerültünk az új szereposztásba.

Nagyon jó a Házi Színpadon játszani, még kisebb részletekkel lehet machinálni, így ugyanazt viszem tovább, amit most elkezdtünk a Liliomban, csak még erősebb lencsét veszek elő. Ha eddig nagyító alatt voltunk, akkor most mikroszkóp alá kerülünk (nevet). Szeretek Évával dolgozni, és megkedveltem Dorottyát is A diktátor és a Kinek az ég alatt már senkije sincsen próbafolyamata alatt, Kincses Réka stílusa pedig nagyon közel áll hozzám. Várom már, hogy együtt dolgozzak velük.

(Forrás: Vígszínház)

Kapcsolódó cikkek

A Liliom egyszerűen gyönyörű! – interjú Waskovics Andreával
Orosz Ákos: „Ez a darab abszolút magában hordja a katarzis lehetőségét”
Ifj. Vidnyánszky Attila Chaplint játszik és Liliomot rendez a Vígben
Beteg gyerekek támogathatók a Vígszínház Liliom-előadásával