A színésznő nem csak élni, de meghalni is ott szeretne. Többek között erről is beszélt a Magyar Narancsnak.
Lázár Kati tizenegy éven keresztül volt részese a legendás kaposvári színháznak és jelenleg szabadúszó. Negyvenöt éve kezdte a pályát, idén ő lett a Színházi Kritikusok Céhének életműdíjasa.
Lázár Kati (fotó: Kállai Márton / Vasárnapi Hírek)
A Merlin Színház színitanodájában hosszú éveken keresztül tanított. „Törődtem velük, tanítottam őket, de valahogy túl türelmetlen voltam a tanításhoz. Magammal is mindig ilyen voltam, és másokkal is. Másokat nem lehet annyira bántani, mint amennyire magamat tudtam bántani. Szörnyű tanár voltam” – vallja erről az időszakról, hozzátéve – „Mindig nagyon hálás voltam, ha növendékem vagy fiatal kollégám bátran eredeti volt és kezdeményező. De ha csak egy kicsit is kilengett a dolog, akkor lecsaptam rá, és ha a türelmem is elfogyott, már ellenséges, sértődött voltam”.
A Nemzeti Színház stúdiójába nagyon fiatalon bekerült. „Rajongás mindig volt. Az idősebb színészek nem éltek vissza vele, de éltek vele. Kihasználták a rajongást. Lehet, hogy ez ma, a #metoo-korszakban más megítélés alá esik” – emlékezik erre a helyzetre.
Ő maga 25 éve támogat egy hajléktalan embert, ezért is háborítja fel a kormány hajléktalanokkal szemben hozott törvénye. „Borzalmasan felháborít, de mit tudok csinálni? Nekem nincs internetem, nem látok jól, csak idegesít. Tehát nem tudom, mi hol van, hol lehet tiltakozni. De ha el is megyek két bottal, és húsz métert vonulok, az min segít? Persze lehet, hogy mindenki így gondolkodik, és ezért vannak csak olyan kevesen a tüntetéseken. De valamit kéne” – vallja.
Gyabronka József és Lázár Kati A Krakken művelet előadásában (fotó: Mészáros Csaba)
A Harry Potter kapcsán előkerül a beszélgetésben Voldemort és Dumbledor, és hogy az utóbbiból mostanában nagy hiány van hazánkban. „Politikusból utoljára talán Göncz Árpád volt ilyen. Csak nem volt ekkora ereje. Nekünk most ez az erő is nagyon kéne. Valaki, aki után merünk menni, hogy győzzünk” – mondja.
Lázár Katinak több balesete is volt és egy súlyos csípőműtéten is átesett, ezért nehezére esik a mozgás. „Minden ízületem fáj. Jaj, így fáj, jaj, úgy fáj, ez megy színpadra lépés előtt és után, de a színpadon ez mind nincs, bárcsak mindig a színpadon élnék! Ott is kéne meghalnom” – mondja az interjúban.
Az eredeti interjúban, amelyet Köves Gábor készített, arról is szó esik, milyen volt Gobbi Hildával játszani, vajon más rendezőnek is megtenné, amit Mohácsi Jánosnak megtett, hogy egy teljes második felvonást végigült néma szereplőként, és miért éppen Jászai Marit választotta az általa előadott monodráma alanyául.
A teljes interjú itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek
„Fizikailag beteg vagyok az önmutogató, kamu színjátszástól”
Lázár Kati kapja a színikritikusok idei életműdíját
Lázár Kati: „Minden kormány fütyül a színházra"
„Éreztem, hogy stimmel rám a fájdalom” – Lázár Kati válaszolt
„Sok mindenben egyezünk Jászai Marival” - Villáminterjú Lázár Katival
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.