A Macbethet Budapesten, a Szkénében is bemutatják

Szikszai Rémusz rendezése január végétől a koprodukciós partner színházában, a Szkénében lesz látható.

Shakespeare négy nagy tragédiája közül a Macbethet írta utoljára, és bár terjedelmében jelentősen elmarad a korábbiaktól, sötét és sűrű atmoszférája a szerző egyik legtöbbet játszott darabjává avatta. Ehhez persze a valós történelmi események és a legendák terjedése éppúgy hozzájárultak, ahogyan a kísérletezés igénye is. Ezúttal ugyanis – a Hamlettől és a Lear királytól eltérően – egyedül Macbeth áll a történet középpontjában, pontosabban Macbeth lelki vívódása, a természetfeletti, gonosz erőkre adott pszichikai és tettleges válaszai, azaz a megkísértett és bűnbeesett ember erkölcsi-morális átalakulása.

Danis Lídia és Kispál Gábor az előadásban (fotók: Prokl Violetta / Jászai Mari Színház)

Ez az átalakulás foglalkoztatta Szikszai Rémuszt is, aki már mindkét színházban igen otthonosan mozog: a Jászai társulatával először a Tartuffe-ben dolgozott együtt, aztán következett a szintén koprodukciós Kutyaharapás, majd Az imposztor, a Szkénében pedig – a már említett gengszterdráma mellett – évek óta nagy szakmai és közönségsiker övezi a Caligula helytartóját és az I. Erzsébetet is. Ez az otthonosság azonban nem egyenlő a rutinnal, mi több, Szikszai ezúttal tudatosan formálta át rendezői eszköztárát, előadását ezzel a fizikai színházhoz közelítve.

„(...) ez a fajta rendezői színház igen nagy alázatot követel a színészektől. Végig ott áll a társulat a színpadon, a falak mögött, és tartja a hátán azt az építményt, amelynek a csúcsán egy-két kollégánk áll. Irgalmatlan sok munka van a falak mozgatásában, a díszítők részéről is” – nyilatkozta Király Attila, aki az előadásban koreográfusként is dolgozott.  

A szövegkönyvet is jegyző rendező nem csak formanyelvében, de a darabértelmezésében is eltér a szokásos sémáktól, a Macbeth ugyanis ezúttal nem elsősorban hatalomközpontú tragédiaként jelenik meg, hanem egy végzetes szerelem következményeként – és ennek a szerelemnek válik „díszletévé” a politika:

Macbeth

„Ebben a darabban nem látjuk Macbeth királyt kormányozni, mert nem erről szól a történet. Sokkal lényegesebb az a vívódás, ami a főszereplők alkotta gömbön belül történik – ide kapcsolódik a szerelmük is, és ezt veszi körbe a világ, amelyben élnek. Ez pedig a politika világa, ami nem egy morális világ, soha nem is volt az. Sem Shakespeare korában, sem azelőtt, sem azóta, és szerintem nem is lesz az soha.” – fejtette ki Szikszai Rémusz a Színház.hu-n megjelent interjújában.

Szikszai Rémusz vizualitásában is markáns előadásnak álmodta meg a Macbethet, amiben segítségére volt Fekete Anna díszlettervező – aki szintén ismerős terepen mozog, gondoljunk csak a Hegymegi Máté rendezte szkénés Woyzeckre és Kohlhaasra, vagy a rendszeresen itt vendégeskedő tatabányai A mi osztályunkra –, illetve Kiss Julcsi jelmeztervező, aki voltaképpen állandó munkatársként dolgozik mellette.

Ennek a látványvilágnak a szerves részét képezik a vészlények is: "Az egész olyan, mint egy álom – leginkább, mint egy rémálom. Az én olvasatomban ezek a boszorkányok Macbeth fejében vannak, az ő belső hangjai. A boszorkányok azt fogalmazzák meg, amire Macbeth vágyik, és ami aztán később meg is történik." – mondta a rendező a szinhaz.hu-n megjelent interjúban. 

Azt pedig, hogy Shakespeare többnyire hatalmi machinációkra kihegyezett drámája egy egészen új értelmezésben is képes érvényesen működni, az eddig megjelent kritikák is alátámasztják:  „Egy szerelmi drámához a rendezői ötleteken túl elengedhetetlen két, minimum nagyon jó színész, akik között az úgynevezett kémia is működik. Nagypál Gábor és Danis Lídia (Lady Macbeth) ezt a minimum elvárást messze felülírja. Danis Lídia megejtő természetességgel mintáz egy pajkosan kacér, hétköznapi nagyasszonyt, aki, noha folyamatosan jelzi kedvesének a megálljt, ott is próbálja átvinni a szerelmet a túlsó partra, ahol pontosan tudja, hogy már nincsen part. Nagypál Gábor, aki kisebb színpadokon többször bebizonyította, hogy képes nagy formátumú színpadi figurákat is színészkedéstől és bármiféle rápakolástól mentesen, emberléptékben életre kelteni, ugyanezt most a Jászai Mari Színház nagyszínpadán is megteszi. Macbethje az első sorban sem túlzó és az utolsó sorban is hat” – fogalmazott  Török Ákos az Art7-en megjelent kritikájában

Az előadás január 29-én és 30-án, február 12-én és 13-án, illetve március 12-én és 13-án este 7 órától látható a Szkénében.

(Forrás: Szkéné Színház)

Kapcsolódó cikkek

Szikszai Rémusz: „A Macbeth számomra nem a hatalomról szól”