„Nincs politikai immunrendszerünk”

Az V. Open Fesztiválon saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg, hogyan működik a demokrácia. Interjú.

Milyen alapok mentén építitek fel a demokratikus játszóteret?

Kabdebon Dominik: Erre talán az a legadekvátabb válasz, hogy demokratikus alapok mentén. A játszóteret leginkább a résztvevők alakítják, nem konkrét fizikális formában, hanem szellemileg, azzal, hogy jelen vannak, és milyen attitűddel játszanak vagy képviselik a véleményüket. Mi csak kereteket adunk és megpróbáljuk izgalmas lehetőségekkel megkínálni őket, hogy közösen olyanná tegyék ezt a fiktív teret, amilyennek gondolják. 

Mesélj egy kicsit az alkotófolyamatról!

A játszótér először az én politikai érdeklődésemből fakadt, majd egy közös üggyé vált a csapattal. Valamilyen úton szerettem volna színházi helyzetbe hozni a manapság is nagyon sokat cincált politikát, de nem igazán tudtam elképzelni, hogy ez miként lehetséges. Aztán főleg a demokrácia lett a fókusz, mivel nem igazán tudtunk védhető definíciót adni, arra a kérdésre, hogy „mi a demokrácia?” Alapvetően három blokkból állt a koncepció, amelyek különböző formában foglalkoztak a demokrácia és a politika kérdéskörével.

Volt egy elképzelés, ami arra fókuszált, milyen hatással vannak ránk a közfunkciót ellátó terek, és milyen szervezőelvet veszünk alapul ezek kialakításához. Ez különösen érdekes a parlamentek esetén. A második blokk a hanggal, zenével, zajokkal foglalkozott volna különböző technikai eszközök használatával, arra a kérdésre alapozva, hogy milyen rendszereket tud kialakítani egy alkalmi közösség a hangok által - akár egy kórus. Végül pedig az a verzió maradt, ami alapvetően egy társasjátéknak indult, de azt hiszem, annál egy kicsit több vagy másabb lett. Ennek kitalálásába és fejlesztésébe szálltak bele az egyetemi szaktársaim, és kb. 2 hét intenzív próbafolyamattal felraktuk az alapokat, azóta pedig folyamatosan fejlesztjük. Ez alatt az idő alatt rengeteget vitatkoztunk alapvető fogalmakról és interakciós formákról, pont azért, hogy a résztvevők minél tisztább helyzetbe tudjanak belépni. Ez számunkra is egy kísérlet és tanulási felület, hiszen jelenleg mindannyian ezt tanuljuk az Színház és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakán. 

Hogyan szeretnétek elérni, hogy a résztvevők közelebb kerülhessenek a demokrácia kérdésköréhez?

Például azzal, hogy evidenciákat veszünk ki a lábuk alól. A játék története szerint megbukott a képviseleti demokrácia, és most nulláról, az általuk alakított Civil Parlamentnek kell leraknia az új rendszer alapjait. Ez reményeink szerint arra sarkallja a résztvevőket, hogy ránézzenek a saját demokráciáról alkotott képükre. Mindenki számára ez a kiindulási pont, amitől el kell, hogy rugaszkodjon, és az már az általuk alapított pártokon múlik, hogy újragondolja vagy visszahozza a már általa ismertet. Mi alapvetően demokratikus kereteket adunk a játékhoz, de ezt megtörhetik a résztvevők, ha úgy érzik, hogy ezek nem megfelelőek számukra.

                                                           (Kabdebon Dominik)

A parlamenti vita részt keményen kézben tartjuk, hogy hatékonyan tudjanak vitázni a pártok, de volt már olyan is, hogy a játék közben azt is megkérdőjelezték, hogy miért ezt a parlamenti metódust használjuk. Ha a közösség egységesen bevállalja, hogy felülírja ezt, akkor valamilyen alternatívát kell találniuk, amihez nekünk is alkalmazkodnunk kell, de úgy gondoljuk, hogy ez jóval nehezebb feladat. 

Miért tartjátok fontosnak egy demokratikus játszótér kialakítását?

Azt gondoljuk, hogy Magyarországon nagyon elhidegültek az emberek a politikától, és azt a hétköznapokban érzelmi ventillációs felületnek használják, vagy valamilyen érinthetetlen hatalomnak látják, amire nem tudnak hatással lenni és amúgy sem értik. Szerintünk érdemes lenne újraértelmeznünk a demokrácia fogalmát, hogy pontosan mit is jelent ez ma számunkra, mi közünk van hozzá. A mi olvasatunkban a szolgálatról, a közösség szolgálatáról kellene szólnia. Olyan, mintha Dr. Frankenstein megcsinálta volna a teremtményét, majd miután az felkelt a műtőasztalról, befogta volna őt szántani a földeken. Valami olyan dologtól félünk, amit mi kreáltunk saját magunk megsegítésére, de valamiért mostanra inkább jobb szeretünk lemondani róla, ezzel pedig teret adunk mások számára a kontrollmentes hatalomgyakorlásra. Majd amikor korlátoznak minket, felháborodunk, és ezzel elindul egy ördögi kör, amiben újra és újra ugyanaz történik. Kialakul a közömbösség-probléma-reakció ismétlődő dramaturgiája. Ettől érzik sokan azt, hogy valójában sosem történik semmilyen változás, akármekkora energiával is próbálkoznak ilyen-olyan erők a világban. Nincs politikai immunrendszerünk, csak néha bedobunk egy-egy antibiotikumot tünetkezelés gyanánt. 

A játék alkotói (fotó: Éder Veronika)

Mire számíthatnak a résztvevők?

Ez a két óra elég pontosan le van osztva, hogy kicsit modelláljuk a hivatalos ügymenetet, de ezen belül csak rajtuk múlik, hogy egy-egy helyzet mennyire lesz intenzív, vagy éppen játékos és szórakoztató. Végig csoportban kell dolgozniuk, így sok tapasztalatot gyűjthetnek egymásról és magukról: mikor kezdünk el vitatkozni, mikor kötünk kompromisszumot, mettől meddig tartanak a tudatosabb érvek, és hol kezdődnek az érzelmi megnyilatkozások. Eddig az a tapasztalatunk, hogy ez a foglalkozás később kezd el hatni, amikor kilépnek az utcára, vagy pár nappal később, amikor már kicsit reflektáltabban tudnak ránézni az eseményekre.   

Mit üzentek a közönségnek?

Bátorság!

(Forrás: Mu Színház)