A Thália Színház fiatal színésze szerepei mellett függőségekről és a komfortzóna elhagyásáról is beszélt a Deszkavízión.
Bán Bálint az egyetem elvégzése és egyévnyi szabadúszást követően 2015-ben csatlakozott a Thália társulatához. Emellett – ha elfoglaltságai engedik – továbbra is szerepel független előadásokban is, mint például a nem régen bemutatott Mady Baby a Jurányiban. A Thália új játszóhelyén, a Télikertben pedig a Bernd Rózával és a Trainspottinggal indult az idei évadja. Huszár Eszter beszélgetett vele.
Bán Bálint (fotók: Juhász Éva / VízióMédia)
Bán Bálint a Bernd Rózában először dolgozott együtt a négy évvel még nála is fiatalabb rendezővel, Tarnóczi Jakabbal, akinek színházi munkái egyre több helyen láthatóak Budapesten és vidéken egyaránt. Kvalitásait mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már kétszer dolgozott együtt a budapesti Katona társulatával (Leláncolt Prométheusz, Bánk bán). „Kíváncsi voltam, hogy egy ilyen fiatal srác hogyan fog hatást gyakorolni az olyan tapasztalt kollégákra, mint Schell Judit vagy Molnár Piroska” – vetette fel a közös munka kapcsán a színész, hozzátéve –: „az évek óta pályán lévő színészeket éppúgy vezette, mint mondjuk engem, aki csak hat-nyolc éve vagyok a szakmában. Izgalmas volt, felszabadító, nem voltak hatalmi játszmák, hagyta magát inspirálni amellett, hogy a produkciót is össze tudta fogni”.
A Trainspotting előadása kapcsán az interjúban felmerül a személyes függések kérdése is. „Mindenkinek van függősége. Általában ezek mindennapi szokások, amelyekbe mindenáron kapaszkodunk. Nekem ilyen például a cigaretta. Szenvedélyes dohányos vagyok, többször letettem és most sem dohányzom november óta. Ez egy állandó harcom. Folyamatosan küzdök önmagammal, és azt élvezem a legjobban, ha le tudom győzni saját magamat” – árulta el Bán Bálint.
Gyermekként vonzották a különös, szélsőséges figurák, szeretett volna hasonlítani hozzájuk, ám akkor még azt gondolta, ő maga nem tartozik közéjük. Ebben saját bevallása szerint alaposan tévedett: „Hát az elmúlt tizenöt évem épp ennek az ellenkezőjét bizonyította be. Engem a szélsőségek hoznak lázba, azok mozgatnak meg igazán, és a színházban is ezt érzem a legfontosabbnak, mert a radikális dolgok tudnak kihozni minket a komfortzónánkból” – mesélte magáról.
Az eredeti interjúból az is kiderül, milyennek látja saját karakterét, Róza vőlegényét a Bernd Rózában, mennyire megterhelő számára, hogy a Trainspotting előadásban több figurát is alakít, illetve foglalkoztatja-e őt a rendezés gondolata.
A teljes beszélgetés itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.