Bányai Kelemen Barna: „Svindlerek és kistolvajok között is szocializálódtam”

A színész a Spiró György Széljegy című művéből készült előadásban, első alkalommal szerepel a budapesti Katonában. Interjú. 

Spiró darabját Zsámbéki Gábor állítja színpadra a Kamrában. A szerző egy valós történetből kiindulva írja le a hivatásos ügyeskedők és élősködők világát. A történet ingatlanosát Bányai Kelemen Barna játssza, a szerepéről, saját élményeiről, a Széljegy történetéről és az ingatlanosokról  is mesélt. 

Bányai Kelemen Barna és Fullajtár Andrea az előadás próbáján (fotók: Szilágyi Lenke)

Volt olyan ingatlanos-átverős eseted, mint amilyen a Széljegyben történik? 

Nem, ilyen mértékben, mint a történetben a nőt, engem nem vertek át. Elhangzik az előadásban, hogy: te nem érted az ilyet, mert te értelmiségi vagy. Én nem olyan helyen nőttem fel, ahol a gyerekek csak a könyveket bújták. Lakótelepi gyerek voltam Marosvásárhelyen, sok mindent láttam és tapasztaltam, svindlerek és kistolvajok között is szocializálódtam. Sok kisbicskással találkoztam általános iskolás koromban, mindennapos volt, hogy ők elvették tőlem és az iskolatársaimtól a pénzünket, amikor tanítás után hazafelé mentünk. Kézállásba állítottak minket, vagy ugrálni kellett, hogy hallják, csörög-e apró a zsebünkben.

De olyan is volt, hogy csípős paprikával kenték be a szememet, amikor hazafelé tartottam az iskolából. Ezek miatt nem nagyon lehet ilyen helyzetekbe behúzni különféle cselekkel, messzebbről megérzem, ha a szituációban valami nem stimmel. Az ingatlanos is azt mondja a műben, hogy ez megérzésből fakad – nekem is van ilyen megérzésem a kétes dolgokra, mert sokat láttam és sokféle embert ismertem meg. 

És van olyan ismerősöd, aki pórul járt az ingatlanüzlettel, mint a nő a történetben? 

Nem, hála az égnek nem hallottam tőlük ilyen ingatlanokkal kapcsolatos átverésről, a családomban viszont van egy mai napig tisztázatlan történet. A nagymamám Marosvásárhelyen aláírt egy lemondási nyilatkozatot egy lakodalomban. Egy szalvétára ráírta, hogy lemond a telke felének az ő hozzá tartozó bejáratáról. Csak valami miatt, kiskapukon keresztül tulajdonképpen az egész telekről mondott le: a másik tulajdonos a nagymamám bejárata helyére egy garázst épített. Ezek után csak felülről, helikopterrel lehetett volna megközelíteni a telket, a nagymamám évekig perelt, de nem lett eredménye. A nagymamám halála után végül a férfié maradt az egész telek. 

Az emberi kisszerűség árnyalatait próbálja megmutatni a Széljegy? 

Igen, és nagyon jó karaktereket ír Spiró ebben a műben. Az emberi romlandóság régi, mindig is élt a kiskereskedés, mások átverése. Megmutatja a kisembert, azt a kisstílű csalót, aki maffiózó körökben mozog, az ügyvédnőt, aki az ingatlanoshoz képest teljesen más környezetből jön, és az ingatlanos miatt más, rosszabb környezetbe kerül. A nagymamát, aki élt a háború idején és pontosan tudja, hogy a vagyont menteni kell, mert vagy az aranyból vagy más ékszerből lehet majd élni békeidőkben. 

Bányai Kelemen Barna a próbán

Szerinted hogyan találkozhatott az ügyvédnő és az ingatlanos a két különböző háttér ellenére?

Szerintem egy közös munkából indul a történetük, az ügyvédnő alapvetően komoly ügyeket intézett, de visszafelé halad a karrierjében, mert elkezdett kisstílű bűnözőkkel foglalkozni és lealacsonyodott a történethez, így, ebben az egymásrautaltságban találkozhattak egymással. 

Nincs jobb üzlet, mint adósnak lenni – mit mond ez ma? 

Attól függ, kinek: ez az ingatlanos szájából hangzik el, neki pedig nyilván az a jó, ha neki tartoznak, mert az általa kölcsönzött pénzeket kamattal és verőlegényekkel szerzi meg az adósoktól; vagy aláírat velük egy adásvételi szerződést és kiforgatja az embereket a vagyonukból. Remek felületet talál így a zsarolásra. Az uzsorakamatból nagyon klasszul meg lehet élni, vagy akár a belvárosi ingatlanfelvásárlásból is, a lakásokat kiadják drágán albérletnek, és meg is van a havi bevétele a tulajdonosnak. Telítődni látszik jelenleg a piac, Budapest is kezd berendezkedni erre, látható, hogy egyre drágább albérletek vannak, és lassan egy életen keresztül kell bérelni egy lakást.

Biztosan van az ingatlanügynöki munkának egy szép oldala, és gondolom, sokan vannak köztük, akik tényleg üzletemberek és tisztességesen élnek meg ebből. Csak nem lehet könnyű. Ez is elhangzik, hogy az ingatlanüzletben farkastörvények uralkodnak – nem mindegy, hogy a vevők melyik ingatlanügynökséghez mennek be, és az sem, milyen felületen reklámozza egy cég magát. Nem lehet könnyű ügyesen helyezkedni. 

Először dolgozol a Katonában, hogy érzed magad ebben a próbafolyamatban? 

Én nagyon messziről jövök: 2006-ban végeztem el a főiskolát Marosvásárhelyen, majd ott voltam színész, 2015-ben Jordán Tamás és Alföldi Róbert elhívtak Szombathelyre egy szerepre, aztán ott ragadtam. Játszottam már Budapesten az Ódry Színpadon, az Átriumban is, és most itt, a Kamrában. Szombathely, Marosvásárhely és Budapest között ingázom, ezt az „útvesztőt” a Bermuda-háromszögemnek nevezem. Egyelőre átláthatóan, szépen egyeztetve van minden próbám és előadásom.

Sokszor volt, hogy egy héten több ezer kilométert is utaztam, de most az állandó székhelyem itt van Budapesten. Szeretek itt lenni, bár nehéz volt az elején. Minden olyan nagynak tűnt – a távok túlságosan is – és azt éreztem, hogy kevés az időm A pontból B pontba eljutni. Nagyon jól érzem magam itt, de a gyökerem mindig Marosvásárhely marad. Bár lehet, ha hazamennék egy évre és visszajönnék Budapestre, akkor ez tűnne az otthonnak.

Minimális különbség van a három város között, ahol játszom, de az is igaz, bennfentes közeg a színház, ha már dolgoztál a munkatársakkal itt-ott, akkor gyorsabban otthonossá válik egy új hely is. 

Fullajtár Andrea és Bányai Kelemen Barna a próbán

Milyen szereptípusokban vagy otthon? Az ingatlanos mennyire áll távol tőled? 

Elég sokféle szerepet volt szerencsém már eljátszani, de amiatt, hogy sok mindent láttam és tapasztaltam, nem áll tőlem olyan távol az ingatlanos karaktere, könnyen „bele tudok bújni a bőrébe”. Azt keresem, hogy mi vezérli őt: izgalmas boncolgatni, mert ez a férfi nem együgyű, nem csak egy vezérfonál vezérli őt az életében. Nem csak a pénz, hanem a mindennapjainak mellékszálai is ott vannak. Egy-egy ügyön túl – mint például a szerencsétlen nő kiforgatása – nagyon sok minden érdekli őt. Erre az összetett gondolkodásra kiváló példa a terepasztal, amiről a mű végén beszél: aprólékosan leírja, mint egy gyerek, részletesen ki van dolgozva, milyen terepasztalhoz milyen felszerelés kell. Ez egy komoly hobbi, komoly gyűjteménnyel érdemes ezzel foglalkozni.

Ez az ingatlanos profi és magas szinten űzi a hobbiját, az utolsó kis figuráig az őrültje. De azt is aprólékosan kitervelte, hogy öregasszonyokhoz jár be a kórházba, azért, hogy megkedveltesse velük magá,t és végül megkapja az öreg nénik vagyonát. Nem csak úgy fosztogatja az embereket, hanem rafináltan kijátssza őket. „A nagy felfalja a kicsit.” Ez a mondat erre a piacra nagyon igaz. 

Párhuzamos gondolat Spiró művével és az élettel, hogy a svindlerek mindig fiatalon, nagyon korán kezdik bonyolítani a kétes ügyleteiket. Volt egy ismerősöm, aki fiatalon egy szerencsétlen balesetben halt meg, róla mondták azt, hogy ennyi idő alatt annyit élt, mint amennyit mi fogunk, ha megéljük az öregkort. Sűrítve élt, és sűrítve égette magát. Ezekre az emberekre jellemző, hogy korán kezdik és felégetik magukat.

Az interjút Csikós Kornélia készítette.

…

A Széljegy díszletterveit Khell Csörsz, a jelmezterveket Szakács Györgyi készítette. Az előadás dramaturgja Török Tamara, Bányai Kelemen Barna mellett Fullajtár Andrea, Rezes Judit és Takács Kati szerepel benne.

A Széljegyet március 3-án, este 7 órakor mutatja be a Katona József Színház a Kamrában, ezt követően pedig március 5-én, 6-án, 7-én, 18-án és 26-án, valamint április 4-én, 8-án és 10-én látható az előadás ugyanott.

(Forrás: Katona József Színház)

Kapcsolódó cikkek

Bányai Kelemen Barna: „A szombathelyi hercehurcát mindenki megszenvedte”
„A színház egy mikrovilág együtt azokkal, akiket szeretsz”
„Kiléptem a komfortzónámból” – Villáminterjú Bányai Kelemen Barnával
Bányai Kelemen Barna: „Nekem mindig is jó sziget volt a színház”