Radnóti Zsuzsa a dramaturg szakmára ráirányuló figyelem fontossága mellett arról is beszélt, társadalomkritikus művészként miért fogadta el a díjat.
Radnóti Zsuzsa szókimondó alkotó, aki többször is határozottan bírált hazai kultúrpolitikai jelenségeket. Legutóbb Jordán Tamás mellett állt ki, egyenesen einsdtandolásnak nevezve mindazt, ami a szombathelyi színház igazgatói kinevezése körül jelenleg is zajlik. (Ezzel kapcsolatos cikkeink itt olvashatók.) Ezért sokakat meglepett, hogy március 15-én Kossuth-díjat kapott, ahogy az is, hogy átvette azt. A Népszavának adott interjújában erről is elmondta a gondolatait.
A riporterhez hasonlóan Radnóti Zsuzsa is úgy tudja, eddig még dramaturgként senki nem kapta meg a rangos állami kitüntetést. Véleménye szerint ez különös pluszértéket ad annak, hogy most ő vehette át a díjat: „Azért is érzem nagyon fontosnak ezt a díjat, mert így felhívhatom a figyelmet ennek a szinte észrevehetetlen háttérmunkának a szerepére a kész alkotásokban, és dramaturg kollégáim fontos és nagyon sokféle munkájára” - mondja.
Radnóti Zsuzsa
Azért fogadta el a díjat, mert a Kossuth-díj egy szakmai díj, amellyel az eddigi élet-munkáját ismerték el. Mint mondja, szerencsésnek érzi magát, hogy szabad emberként elmondhatja a véleményét. „Ettől függetlenül a díj mellé járó juttatásból tervezek egy kortárs irodalmi alapítványt” – tette hozzá.
Amire a legbüszkébb, hogy olyan írók színpadra szánt szövegeiben vehetett részt, mint Eörsi István, Csurka István és Örkény István a 60-70-es években; Bereményi Géza és Nádas Péter a 70-80-as években; Spiró György és Kornis Mihály a 80-90-es években, illetve a 2000-es években többek között Székely Csaba, Borbély Szilárd és Esterházy Péter. Ezek mellett kiemelte Marton Lászlóval és Hegedűs D. Gézával való közös munkáját olyan nagyszabású zenés előadásokban, amelyek több évtizede vannak (vagy éppen lehetnek) műsoron a Vígszínházban, mint a Popfesztivál, A Pál utcai fiúk vagy A dzsungel könyve.
Radnóti Zsuzsa arról is beszél, hogy reménytelinek ítéli a dramaturg szakma jelenét és jövőjét egyaránt. Ezzel kapcsolatban a színházi dramaturgok által évtizedek óta szervezett Nyílt Fórumot és a Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturg szakát említi, illetve azt, hogy a frissen végzett dramaturgok munkájára folyamatosan igény van.
A Népszavában megjelent interjú itt olvasható.