Ami a röhögés mögött van – Kritikák a budapesti Katona bemutatójáról

A Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó bojler című előadás a kritikusok véleménye szerint komolyan veszi a szórakoztatást. Ha néhol túlzásba is viszi.

Bognár Péter első színházi drámaszövege több szempontból is különleges, azon túl, hogy az első dolgok lényegük szerint eleve különlegesek. Bognár Péter korábban már két verseskötetet is megjelentetett, és a Katona József Színház számára írt jelen darabja sem mentes a verseléstől, ami alatt most nem (sem) veretes komolyságú lírára kell gondolnunk. Noha a rímek és ritmusok játékossága mögött, a leghétköznapibb bugyutaságaink felheccelődése mellett, illetve a vers és próza közötti bakugrásokkal együtt, úgy tűnik, komoly mondandóban sincsen hiány a szövegben.

Rujder Vivien és Kocsis Gergely az előadásban (fotók: Mészáros Csaba)

A szerző hónapokat töltött a budapesti Katonában, vett részt különböző próbafolyamatokban, hogy a készülő szöveg a színházzal, és különösképpen a Katonával szerves viszonyba tudjon kerülni. A közös alkotófolyamatban létrejött, Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó bojler című darabot Gothár Péter állította színpadra a Kamrában. Urbán Balázs  Art7-en és Turbuly Lilla  Kútszéli Stíluson megjelent írását olvastuk össze.

„A címben vázolt probléma egy halálesetbe torkolló házastársi vita rezüméje, egyszersmind szimbóluma az emberi együttélést megmérgező mindennapos apró-cseprő vitáknak is” – írja Urbán Balázs a kritikájában. „Nem nehéz felismerni a szövegen az abszurd dráma stílusjegyeit, amelyek többek közt a szituációteremtésben, a repetitivitás alkalmazásában, a látszólag fölösleges kitérők halmozásában, a jelentésesen, illetve pusztán öncélúan értelmetlen mondatok váltogatásában, a karakterek minden pszichológiai beágyazottságot félrelökő, váratlan tetteiben is érzékelhetőek” – fűzi hozzá a szöveg és az előadás egyik fontos stílusjegyével kapcsolatban.

Az abszurd mellett a verselés és a próza váltakozása, valamint a krimi jelleg is része a darabnak. A kritika szerzője szerint ez a fajta eklektika „nem tűnik sem kényszeredettnek, sem öncélúnak, hanem a forma integráns részét képezi”. „A történet sok csavarral zajlik le, de magánál a sztorinál érdekesebbek a karakterek, illetve egyes szituációk. Főként azok, ahol a szerző radikálisabban szakad el a sablonoktól, ahol az abszurd a blődli felé hajlik, és amelyek megformálását a jó értelemben vett szerzői gátlástalanság jellemzi” – véli.

Pelsőczy Réka, Rezes Judit és Rujder Vivien

„Nem egyenletes színvonalú szöveg ugyan a Cirkó, előfordulnak sablonosabb jelenetek, a repetitivitás helyenként feleslegesnek hat, az obszcén szövegek halmozását is modorosnak éreztem nem egyszer – de tehetséges, az eredendő lírai véna mellett egyértelmű drámaírói képességet mutató debütálás, amely elvben olyan színházi forma és nyelv alkalmazására is lehetőséget ad, amely eltér a Katona és a Kamra repertoárjának fősodrától” – összegzi a kritikus a darabról alkotott véleményét.

Gothár Péter mindezt egy realisztikus környezetbe helyezi, amelyre Tihanyi Ildi jelmezei is rímelnek. „A bemutató igazolja a rendezői elgondolást; a szürreális őrület így az élethűen berendezett, ismerős világból robban ki, vagyis a reálisan megélt, megtapasztalt valóság változik pillanatok alatt abszurddá vagy éppen rémálommá” – írja az előadás látványvilágáról a kritikus.

Véleménye szerint „a színészi alakítások egységesen színvonalasak ugyan, de a játékstílus tekintetében némiképp eltérőek”. Kocsis Gergely és Rezes Judit „realisztikus gesztusokkal, csupán enyhén elemelve formálják” meg az általuk játszott karaktert, „és éppen azzal érnek el komikus hatást, hogy a figurák legszélsőségesebb, legabszurdabb mondatait is magától értetődő természetességgel mondják el”. A többiek meglátása szerint „az erősebb stilizálás eszközeivel élnek”.

Tasnádi Bence és Pálmai Anna

„A jó tempójú előadás többnyire adekvát a szöveggel; azok a legerősebb pontjai, amelyek olvasva is annak tűnnek, és ott lanyhul kissé, ahol a szerző is inkább a sablonokba kapaszkodik” – véli.

Turbuly Lilla írásában kitér a darab eredettörténetére is, hogyan jutottunk el Bognár Péter A rodológia rövid története című verseskötetéből az előadásig: „Ebből a kötetből tavaly Gothár Péter színművészetis vizsgaelőadást rendezett, vagyis megismerkedett a Bognár-féle vers- és valóságuniverzummal. Ezek után kérte fel, hogy a színházat és a színészeket jobban megismerve ne kész darabot adjon, hanem egy közös alkotási folyamat eredményét foglalja írásba”.

„A Minden kombi… úgy krimi, hogy nem krimi, de aztán a végén meg mégis az. Úgy nevettet, röhögtet és nyihogtat, hogy a végén mégiscsak azzal áll fel az ember a nézőtéri székből, hogy ez azért nem csak röhögés és nyihogás” – írja a darabról és az előadásról.

A kritika szerzője azt is megfogalmazza, mi az, ami a „röhögések és nyihogások” mögött megjelenik az előadásban: „Mert a más fixa ideája persze nevetséges, de a sajátunkat véresen komolyan vesszük, és képesek vagyunk éveket vagy egy életet végigstresszelni azon, hogy túl kövérek/soványak/magasak/alacsonyak vagyunk, hogy megcsalnak/átvernek/lesajnálnak/mellőznek bennünket és így tovább. Hogy úgy tesszük tönkre a magunk és a körülöttünk élők életét, úgy vesztjük-pazaroljuk az időnket, mintha lenne számolatlanul”.

Kocsis Gergely és Rezes Judit

Az előadás legnagyobb erénye véleménye szerint a frissesség és játékosság. „Én még ilyen felszabadultan nem láttam komédiázni a katonás színészeket. Mintha a közös alkotófolyamat felszította volna bennük a játszókedvet, mindenki sziporkázik” – fogalmaz. Ezzel együtt úgy véli, „nem mindenki vevő arra az abszurd, a nyelvre erősen építő humorra, ami működteti ezt az előadást, de aki igen, az nagyon fogja szeretni. És még az is lehet, hogy legközelebb rá tud legyinteni valami hétköznapi apróságra, ami máskor kicsapja nála a biztosítékot, mondván: van ember, van probléma”.   

További kritikák az előadásról

Magyar Nemzet - Pethő Tibor: A kazánszerelő és a költőrendőr bizarr esete

Az abszurdba hajló, humoros-szórakoztató előadás legnagyobb problémája a hosszúsága: ami eleinte érdekes, meglepő, az megszokottá, egyre érdektelenebbé válik, ahogy az időben előrehaladunk. Olvasson tovább >>>

Pótszékfoglaló - Csatádi Gábor: „Ami ami, az az!” 

Gothár Péter ezeket az önmagunkba vakulásos, egyedi hangokat többszólamú művé képes szerkeszteni. Ahol minden szereplő és néző: ami ami, az az – hátha ettől megértjük, hogy ez az irány a fizikai megsemmisülésünket is okozó belehülyülésünkig vezethet csak. Olvasson tovább >>>

Kapcsolódó cikkek

Jelentéktelen dolgaink életté tupírozása – VIDEÓ
„A mikroszkopikus konfliktusainkba döglünk bele” – Interjú Bognár Péterrel
A nap fotója – Kombikról, cirkókról és bojlerekről