Olyan, mint a rakott palacsinta

A Nóra II. előadása kapcsán Galgóczy Judit rendező és Kováts Adél mondta el a gondolatait Nórákról, női szerepekről, férfi-nő kapcsolatról.

Ibsen Nórája az utolsó jelenetben becsukja maga mögött az ajtót. Elhagyja a „babaházat”. Hogy mi történik ezután…? Lucas Hnath  Nóra II. rész című darabjában éppen ez a folytatás az érdekes. Mi történik, ha tizenöt év múlva váratlanul betoppan az asszony.

Kováts Adél az előadás olvasópróbáján (fotó: Pénzes Kristóf)

Galgóczy Judit: Olyan téma, ami nagyon sokakat izgat. Ibsen Nórája és Lucas Hnath Nóra II. színdarabja is ugyanazt a kérdést járja körül, hogy egy úgynevezett polgári, berendezett – adott esetben vallásos – társadalomban a házasságnak milyen értékei vannak. Ibsen korában tabunak számított erről beszélni, olyan botrányt okozott, hogy a drámáját betiltották, nem lehetett játszani. Ibsen műve azt feszegeti, létezik-e szabadság, hogy nemi, társadalmi harc-e az élet, vagy bele kell törődni az isteni akaratba. Világfelforgató gondolatnak számított arról beszélni, vannak-e a nőknek jogai.

Izgalmas a mű mai olvasata is. Székely Kriszta rendezése, a Nóra – karácsony Helmeréknél arra keresi a választ, létezik-e megalkuvás nélküli házasság. Lucas Hnath darabjában Nóra tizenöt évvel később váratlanul visszatér. Más az érzékenysége, a fókusza ebben a témában a női rendezőknek?

Galgóczy Judit: Én úgy gondolom, hogy nincsen női meg férfi szempont, ez egy kötelezően kialakult - a tradícióknak és a társadalmi dogmáknak köszönhetően - már-már kötelező szempontrendszer. Például a gondolkodás érzékenysége nem női vagy férfi, nem nemi kérdés.

Kováts Adél: Most próbáltuk az első monológot – ami olyan általános dolgokat fogalmaz meg, ami nekünk ma már közhely. Olvassuk, beszélünk róla, benne van a köztudatban. Mégis, ott állunk rádermedve a szövegre. Öt perccel ezelőtt robbant ki a „me too” mozgalom, a téma nagyon absztrakt és árnyalt dolog lett. Már nem az a lényeg, hogy elválhatunk-e, nem az a lényeg, hogy lehet-e a nőnek karrierje.

Az egyedi helyzetekben mégis csak küzdelmek vannak, ami a különböző társadalmakban, országokban nagyon más. Sajnos, Magyarország ma a nemek közötti egyenlőségben, ezekben a kérdésekben igen rossz helyen áll. A társadalmi konvenciók mellett még ott vannak a személyes történetek, az egyedi esetek. Ez az, ami ebben a darabban is érdekes. Hogyan él vagy nem él egymással két ember.

Galgóczy Judit az olvasópróbán (fotó: Pénzes Kristóf)

Ibsen Nórája becsukja maga mögött az ajtót, otthagyva férjét és gyerekeit. Itt folytatódik a Nóra II. rész. A visszatérés momentuma érdekes? Az, hogy mi változott a tizenöt év alatt. Hogy mi történik az itt hagyott kapcsolatokkal?

Galgóczy Judit: A férfi-nő kapcsolat alá-fölérendeltsége lehet, hogy biológiai kényszer, de létezik. Azt kell eldönteni, hogy ezt össze lehet-e simítani. Egyáltalán kell-e? Látszólag égető a kérdés, főleg egy olyan társadalomban, amelyik kötelezővé teszi, hogy ez összehangolttá váljon. Ettől érzem nagyon mainak és modernnek a művet. Nóra tizenöt év utáni visszatérése leginkább a különböző szemszögek tekintetéből érdekes. Hogy mindenkinek lett egy saját rálátása. Tizenöt év hallgatás után annyi kibeszéletlen gyűlik fel, ami szintén nagyon aktuális téma. Lucas Hnath pedig iszonyúan jó dramaturg, Ibsen huszonegyedik századi reinkarnációja.

Hogy a kérdései újak-e? Négy figurát állít elénk: a házaspár Nórát és Helmert, Emmyt, a lányukat és a dadát, aki mellékszereplő Ibsennél.  Az ő szemszöge, az ő tükre a legizgalmasabb. Ő a tizenöt évtanúja. Sarokpont. Hnath  nem redukálja a férfi-nő kapcsolat megfejtésére a darabot. Azt is látszódik, hogyan befolyásolják a normák, a megfelelések, az igazodások a működésünket.

Meg arról beszél mindkét mű, hogy mindeközben mi történik a szabadságunkkal.

Galgóczy Judit: Nem csak arról beszél, hogy mi van a szabadsággal, arról is, hogy élhetünk-e vele. Megmondhatjuk-e, hogy mi van velünk, vagy ehelyett elkezdünk-e hazudozni. A társadalom moráljának kérdése is fontos számára.

Kováts Adél és Csankó Zoltán az előadás próbáján (fotó: Polhodzik Ádám)

Milyen a tizenöt év múlva visszatért Nóra, aki közben éppen ennek a szabadságnak az ízét is megtapasztalhatta? Keményebb lett, harcosabb?

Kováts Adél: Számomra a darab legfontosabb gondolata, ami minden embernek az alapvetése, hogy tudja, kicsoda ő. Ebben a darabban az a legjobb, hogy Nóra ezalatt a hosszú idő alatt megtanult önmagával lenni. Viszonyrendszerekben létezünk, de ha ebben mindig máshoz képest vagyunk, nem tudjuk igazából, hogy kik vagyunk. Nóra, amikor kiment az ajtón, háta mögött hagyva a családját, erre tett egy törekvést. Ebből a darabból azt tudjuk meg, hogy mennyire sikerült ez neki.

Galgóczy Judit: Nóra elmenetele arculcsapásként ér minket. Nehéz vele azonosulni. Hogy a visszajövetele mit okoz? Ezt nem illik előre elárulni, de feszes, titokzatos és fergeteges mű az új Nóra, a Nóra II. Izgalmas dolgozni vele.

Sok olyan szerepet játszottál, ahol felmerülhet ugyanez: mi történik a főhőssel a darab után? Mi történhetett például a Vágyvillamos Blanche-ával?

Kováts Adél: Az idei évadban játszottuk utoljára a Vágyvillamost. Valójában egy hatalmas monológ a darab. Nagyon izgalmas lenne – felmerült az ötlet – egy monodrámát készíteni a drámából, ami már az őrültek házában játszódik. Nagyon izgalmas vállalkozás lenne, reprízben vissza lehetne csinálni az egész darabot. Az egész történetet ebből a nézőpontból is el lehetne játszani.

Galgóczy Judit: A színész számára szerintem nem létezik a továbbgondolás, az előadás zárt rendszerű a benne szereplőknek. Ha már eljátszották, amikor távolabbra kerül, onnantól lehetséges kilépni belőle, visszanézni rá, továbbgondolni.

Galgóczy Judit a próbán (fotó: Polhodzik Ádám)

Még nagyon az elején vagytok a próbáknak. Mennyi látszik ilyenkor a megszülető előadásból?

Kováts Adél: Nagyon változó, milyen viszony alakul ki az adott művel. Az a keskeny út, amin el lehet indulni, az itt is megvan, sőt nagyon is kézenfekvő. Az első olvasásra nem is derül ki, hogy mennyire mély ez a darab. Olyan, mint a rakott palacsinta, meg kell keresni a mély rétegeit is. Még a keresgélés fázisában vagyunk.

Galgóczy Judit: Fontos, hogy legyen benne szarkazmus és humor. Anélkül nem tudok mit kezdeni a művel. A színháznak az a dolga, hogy emberi dolgokat közvetítsen. Hogy a néző adott esetben szakadjon a nevetéstől, hisz örök a gogoli mondat, hogy „magatokon röhögtök.” Ma Csehovot is így játsszuk. Ehhez hasonlatos a mostani darab is. Még keressük a kontúrokat, hogy kivel mi történt, milyen életet élt, hiszen Nóra visszajövetelével mindez megreped.  

Az interjút Marton Éva készítette.

(Forrás: Szentendrei Teátrum)

Kapcsolódó cikkek

Júliusban indul a nyári színházi szezon Szentendrén
Tompos Kátya: „Én is ebben a kettős identitásban élek”
Kováts Adél: „Andrei Şerbannál nincsenek tétova próbák”
Kováts Adél: „Pici színház vagyunk, nem kell mindenkinek a kegyét keresni”
Hivatalba lépett Kováts Adél - Alföldi is visszatérő vendég lesz
Kováts Adél: „A színház magától soha nem tud kimenni a divatból”
Kováts Adél: „Nem mindenkinek tudom ugyanúgy fogni a kezét”
Kováts Adél: „Megpróbálom önmagában nézni a dolgokat” (7óra7)