A magyar nátha című előadás meglehetősen megcsavarja a történelemórán tanultakat. Nem is mindenki fogadta ezt jól. 

Kocsis Gergely 1999 óta a Katona József Színház tagja. Tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Az áprilisban bemutatott Magyar nátha című előadásnak köszönhetően a Jurányi Házban is láthatjuk. 

Kocsis Gergely (fotók: Gulyás Anna)

Ritkán játszol a Katonán kívül. Mi csábított el a Magyar náthára?

Elsősorban az alkotótársak személye. Tetszett az elképzelés, hogy mi hárman (Kocsis Gergely, Dankó István és Vinnai András - a szerk.) csináljunk valamit. Ráadásul szimpatikusnak tartom a DEKK-projektjeit. Kedvelem Litkai Gergely és a Fehér testvérek (Fehér Gáspár és Fehér Boldizsár szerzőtársak – a szerk.) humorát. Nagy késztetés van bennem, és azt hiszem, mindhármunkban arra, hogy valamilyen módon, a saját eszközeinkkel hozzászóljunk ahhoz, ami ma körülöttünk történik. Bármennyire is történelmi előadás a Magyar nátha, azért nem teljesen hűen követi a történelmet. Inkább a ma körülöttünk kavargó eszmékre próbál remélhetőleg szórakoztatóan, de kritikusan is reagálni.

Nem mindenki díjazta az előadást.

Amikor készültünk, sejtettük, hogy lesznek olyan vélemények, amelyek tabunak tekintik a történelemről való beszédet, vagy már-már a blaszfémia szintjén gondolnak erre, és azt gondolják, hogy ezekkel a dolgokkal nem szabad viccelni. Vannak olyanok, akiknek a magyarság, a magyar történelem, a nemzeti eszme olyan mélyen van a lelkükben, hogy ettől nem látják az árnyalatokat. Sajnos ez nagyképűség, alig tudom kikerülni, de ezeknek az embereknek vagy nincs humoruk, vagy nem képesek arra az absztrakcióra, hogy egy színházi előadást láttak. Az eszmék kritikája lehet a vicc tárgya, szerintem.

Vinnai András, Kocsis Gergely és Dankó István 

Már készült promó videó is az előadáshoz. Hogy zajlott a forgatás?

Jöttünk-mentünk a Várban ezekben az ősmagyar ruhákban, és az volt az érdekes, hogy egyáltalán nem keltettünk feltűnést. A turisták természetesnek vették, hogy a Várnegyedben, mint turistalátványosságban, ilyen alakok járkálnak. Nem hökkentettük meg őket. Nagyon sok japán és skandináv családi albumba kerültünk bele, és ki tudja még hova jutottunk el digitálisan a világban.

A Magyar náthának nem volt külön rendezője, de mindhárman rendeztetek már.

Ezért is gondoltuk, hogy nem kellene külön rendező. Egymás humorában mindhárman bíztunk. Már mindenki dolgozott mindenkivel, de így hárman most játszunk először. Az első brainstormingon is ott voltunk, nem az történt, hogy egyszer csak kaptunk egy példányt. Úgy ítéltük meg, hogy az anyag nagyon szövegcentrikus, korongecsetvonásokkal kell majd színészileg dolgozni, nem lélektani realizmussal. Azt gondoltuk, van bennünk annyi kraft, hogy egyedül is menni fog. Eddig három előadásunk volt, tehát nem lehet azt mondani, hogy a széria bizonyítja az igazunkat, de az a három jó érzés volt, túl a páni rémületen, mert mégis csak nagyon ritkán játsszuk.

A 20. századból kevés jelenet van, miért?

Megkíséreltük összefoglalni a 20. századot, de túlságosan filozofikusak, színházi értelemben nem jó jelenetek voltak. Valószínűleg a távolabb lévő dolgokkal merészebben bánik az ember. De ha valaki jól figyel, akkor mégis csak látja, hogy ez egy sci-fi, és ilyen értelemben bármi megtörténhet.

Dankó István, Kocsis Gergely és Vinnai András az előadás imázsfotóján 

Milyen figurák állnak közel hozzád az előadásból?

Nagyon szerettük volna a kisemberek szempontjából megmutatni a történelmet, ami csak félig-meddig sikerült. Például azon agyaltunk, mi történhetett 20 km-re Mohácstól 1526-ban azon a bizonyos napon. Valószínűleg semmi. Kiganéztak az állatok alól, aztán lefeküdtek aludni. Az is nagyon érdekes, hogy amikor a nagymamámat 1956-ról kérdeztem, azt mesélte, hogy ő egy Lajoskomárom nevű faluban az egészből semmit nem vett észre. De a másik oldalról Dózsa Györgynek vagy Mátyás királynak sem lehetett ellenállni. A kérdésre válaszolva, a kisemberek állnak hozzám közel. Meg azon tudok nagyon nevetni, amikor az egri vár ostroma alatt Dobó István és Tinódi Lantos Sebestyén a poétikáról vitáznak. Ez a látásmód szimpatikus nekem.   

A Magyar nátha sok szempontból eszembe juttatja a 2010-12 között a Katonában futó Gondnokság című színházi sitcomot. Hogy emlékszel arra vissza?

Csodás, bár nagyon nehéz időszak volt. Izgalmas munka volt eszmeileg is, mert jó volt ebbe a buta magyar sci-fi-be beleágyazni a napi reakcióinkat az egyre elképesztőbb magyarországi történésekről, és egyben strapás is, mert minden epizód két nap alatt készült. Nagyon intenzív munka volt. Rajkai Zoli néha még ma is Endrének szólít. Ha valami olyasmi történik, és egyre többször történik olyasmi Magyarországon, akkor eszünkbe jut, hogy ezt most megfirkálhatnánk egy Gondnokság epizódban. Ha most csinálnánk a Gondnokságot, kimeríthetetlen alapanyag állna rendelkezésre.

Az interjút Bordás Katinka készítette.

(Forrás: Jurányi Ház)

…

A Magyar nátha legközelebb november 10-én este 8 órától látható a Jurányiban.

Kapcsolódó cikkek

A darab, amelyben gellert kap a magyar történelem
Akik még a választások előtt felpofozzák a magyar történelmet
Kocsis Gergely: „Buborékban élünk és egymás ölébe hullatjuk a kultúrát”
„Most már nem szeretem magam tukmálni” – Kocsis Gergely válaszolt