„Leír valamit, és az úgy ül a papíron, úgy villog a képernyőn, mintha örökre ott lett volna” – írja a színházi szerzőként, rendezőként és dramaturgként ismert szerző kötetéről Forgách András.
A kötetet méltató Forgách András írja Fekete Ádámról: „Veszélyes sokoldalúsága egyszerűségre tanítja. A legbonyolultabb gondolatmenetek is evidenciává válnak nála: a ritmus, a szavak a kezére játszanak, pedig keményen megdolgozik értük. Leír valamit, és az úgy ül a papíron, úgy villog a képernyőn, mintha örökre ott lett volna. Mint aki fölemel valamit a földről, vagy bever egy szöget a falba. Nem mintha versei nem tudósítanának küzdelemről az anyaggal, a saját testével, magányával, a világgal, amibe beleszületett. Nem törekszik mindenáron formai tökélyre, hagyja, hogy az anyag megmutassa magát. Kezdő költőkre mondják: tehetséges, de ez több, mint puszta tehetség, ez készenlét és forma találkozása”.
Fekete Ádám (forrás: Trafó)
Forgách András a szerző sziporkázó játékosságát Christian Morgensternhez, az okos és félelem nélküli költészetet Petri György lírájához, a naiv, könnyed, tragikus verseket pedig a nagy példakép, Richard Brautigan műveihez hasonlítja.
Fekete Ádám Fanyar nappalok a tokhal-tapétás szobában című kötetét december 11-én, délután 5 órakor mutatja be a kiadó a Magvető Caféban. A könyvről Szegő János kérdezi a szerzőt.
(Forrás Magvető Kiadó)
Kapcsolódó cikkek
„Zappát hallgatva jöttem rá, hogy nem biztos, hogy meg kell komolyodnom”
Fekete Ádám: „Még úszkálni kell egy kicsit”
„A korlátaim egy idő után eltűnnek a színpadon" – Fekete Ádám válaszolt
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.