Amire igazán büszkék lehetünk – Kritikák a My Land előadásáról

Rég nem volt olyan előadás, ami egyként érintette volna meg a kritikusokat. A Recirquel legutóbbi bemutatója ilyen lett.

A Recirquel Újcirkusz Társulat volt az első olyan újcirkuszi előadásokat létrehozó együttes Magyarországon, akiknek a tagjai professzionálisan képzett cirkuszművészek. Hat év alatt eljutottak odáig, hogy a világ élvonalába tartozó pályatársakkal együtt emlegetik őket. Sőt, a legutóbbi Fringe Fesztiválon Edinburg-ban, ahol 4200 produkció közül bizonyultak a legjobbnak, azt is megmutatták, hogy nem csupán a maguk nemében tatoznak az élvonalba. A Fringe Fesztiválon nyertes My Land előadásukról Csernák Zsuzsa  Prae.hu-n és Dohy Anna  Revizoron megjelent kritikáját olvastuk egybe.

Fotók: Mészáros Csaba

Csernák Zsuzsa egy személyes vallomással kezdi írását, amely egyben az előadásról alkotott véleményét is híven tükrözi: „Van egy trükköm. Időnként, ha már telítődtem az emberi rosszindulattal és ostobasággal, amikor úgy érzem, a korlátoltság, a türelmetlenség és az emberi játszmák hálója egyre vastagabb ruhát fon körém, beülök a Müpába, és átadom magam a Recirquel Újcirkusz Társulat varázsának. A Fesztivál Színház elsötétített nézőterén ülve, újra és újra szerelmes leszek az emberbe. A megismételhetetlenségig egyedi, csodálatos emberi lénybe, aki elképesztő teljesítményekre képes, sérülékenységében is erős létében pedig folyamatosan átlépi a határait, ha kell, a lehetetlent kísértve”.

„A My Land nem az újcirkuszra részben jellemző illúziókkal akar elkápráztatni, ellenben csaknem teljesen az ember saját erejére építkezik. Artistáink csak kevés eszközt használnak önmagukon és egymás testén kívül. Vági Bence, a társulat művészeti vezetője (és Maday Tímea – a szerk.), aki olyan darabot koreografált, mely túlmutat a szórakoztatáson, a szemkápráztató előadásokon és mélyen lenyúl a faj létezésének gyökereibe. Ez az alap az anyaföld, mely megszülte az embert, hogy termésével táplálja, kultúrájával felemelje és megtartsa, majd visszafogadja önmagába, amikor eljött az idő” – véli a kritika szerzője.

„Lágy és feszített tempó egymásba fonódó koordinátáival mesél nekünk születésről, szerelemről, ösztönökről, versengésről, tradíciókról és az elkerülhetetlen elmúlásról. Az előadás ott mozog a föld és az ég közötti térben, és a létezés harcának egyik legszebb táncát jeleníti meg” – teszi hozzá.

„A darab hat férfiúja mellett pedig középpontba kerül az őserőt birtokló, örök nő, aki a folytatással, a születő élet lehetőségével ajándékozza meg a termékeny földet. Az előadás katarzisa szinte terápiává válik számomra, így ezzel az energiával felvértezve, ismét bizakodva, nyílt tekintettel nézek körbe a világban” – zárja a szerző írását a felütéshez hasonlóan személyes hangnemben.

Dohy Anna a társulat hat évének tükrében is kimagaslónak tartja a My Land előadását: „A Recirquel társulat úttörője és kiváló képviselője a hazai újcirkusznak. Példamutatóan elől jár cirkusz, színház és tánc színpadi egyensúlyának megteremtésében, de még legkiválóbb előadásaiban is csak nagy erőfeszítések árán volt képes fenntartani ezt a kényes összhangot — egészen mostanáig. A My Land nem csak a Recirquel, de az egész műfaj számára mérföldkő”.

„Úgy vetődnek a színpadra, mintha épp most taszították volna őket a létezésbe. Nézőként szinte a bőrünkön érezzük test és homok súrlódó találkozását. Mint egy csíra, rügykezdemény, élő anyag, úgy gyúrják ki magukat a földből lassú, kitartott, áramló gesztusokkal. Semmi mutatványozás, semmi felesleges póz — ez valóban tánc. (…) Vági Bence (és Maday Tímea – a szerk.) koreográfiája az emberi létezés kultúrákon átívelő gyökereit kutatja. A születés, a termékenység, a szerelem, a hatalom és a halál pillanatait jeleníti meg anélkül, hogy összefüggő narratíva követésére kényszerítené a nézőt. Patetikus témák is lehetnének, de nem azok: a My Land szikáran tálalja az élet nagy kérdéseit, éppen egyszerűségük nyilvánvalósága engedi meg az előadásnak, hogy a történet helyett a megfogalmazás mikéntje álljon a nézői tekintet fókuszában” – fogalmaz a szerző.

Úgy véli, az előadás zene- és látványvilága csak tovább emeli az előadói produkció önértékét: „Szirtes Edina Mókus és Terjék Gábor zeneszerzők Both Miklós ukrán népzenei gyűjtése nyomán írt műve az egész előadás során meghatározó jelentőségű. Az artisták ukrán származásán túl megidézi az anyaföldhöz való kötődés ősi természetességét, és az élet körforgásának törvényeit is. Lenzsér Attila és Pető József lélegzetelállító fényterveivel kiegészítve a technikai háttér úgy teremt atmoszférikus közeget a mozgásnak, hogy kiemeli, nem pedig elnyomja a testek játékát”.

„A My Landben a bravúr nem cél, hanem eszköz. Vági Bence csapata képes alárendelni a technikai kivitelezést a dramaturgia és az esztétikai ív lendületének, miközben a poszthumán cirkuszi elemek mit sem veszítenek varázslatukból. Szereplőinek bivalyerős színpadi jelenlétével, bravúros könnyedségével és elegáns alakításával a My Land a maga nemében egyedülálló. Igazi világszínvonal, legyünk büszkék rá!” – zárul az írás.

A My Land legközelebb 2019. február 12-én, 13-án, 15-én és 16-án (aznap két alkalommal is) látható a Müpában.

További kritikák az előadásról

Fuhu.hu - Bóta Gábor: A test ünnepe

A My Land minden elemében mívesen megkomponált, fantáziadúsan új utakon járó, sötét színekkel festő, mégis varázslatos, világszínvonalú produkció. Olvasson tovább >>>

Kapcsolódó cikkek

A nap fotója – My Land
A Recirquel új produkciót visz az Edinburgh Fringe Fesztiválra