Tiszta őrület! – Kritikák A Krakken műveletről

Bodó Viktor rendes évi egyszeri hazai rendezése az Átriumban virtuóz agymenés pazar színészi játékokkal.

Bodó Viktor hazai lehetőségek híján zömmel német nyelvterületen rendez, ezért hogy idén az Átriumban színpadra állította a Mózsik Imrével közösen írt A Krakken művelet című darabot, már önmagában különleges. Ráadásul az előadás is az. Ezt persze a Bodó által rendezett korábbi előadások mellett a mostani műfaja is sejtette: pszicho-thriller-krimi-komédia. Ha mindehhez még hozzáképzelünk némi kafkai víziót Monthy Python módra, gyaníthatóan még mindig lőtávon kívül vagyunk. Kovács Dezső  Art7-en és Herczog Noémi  Élet és Irodalomban megjelent kritikáját olvastuk egybe. 

Gyabronka József és Lázár Kati az előadásban (fotók: Mészáros Csaba)

Kovács Dezső írásának kiemelt mondatai éppen ezt a nehezen leírható miféleséget foglalja össze: „Tiszta őrület, Bodó-módra. Makutyi dumák, halandzsa-hablaty, stílparódiákba oltott társadalomkritika, röhögtető szürreáliák. A képtelenség poézise. Valami után vagyunk. Vagy közben. Vagy ki tudja”.

Véleménye szerint „Bodó Viktor rendezői stílusjegyei végig ott virítanak az abszurd történet szatirikus fordulatain. Itt minden lepusztult, világvégi, akárha rozsdaövezetben járnánk. Korrupt, pancser potentátok próbálnak a felszínen maradni, úszni az árral, menteni a menthetőt”.

Spoilerezés nélkül nem nagyon lehet mit mondani a poénokban bővelkedő előadásról, annyi azonban dióhéjban elmondható az alaphelyzetről: „A kultuszminiszter úr, Recsord Rables (Gyabronka József) felavatni készül egy monumentális nemzeti objektumot, egy hatalmas Holdat az elvarázsolt ország elvarázsolt világkiállításán az ő hűséges (?) államtitkárával, a snájdig dr. Roburt Pondorral (Bálint András). Ám mire a helyszínre érnek, a régió katasztrófa sújtotta övezetté válik, azaz lecsap az országra egy titokzatos homokvihar, a Krakken, mindent elborít a homok, semmi nem működik, s a bennszülöttek valami érthetetlen törzsi nyelven kommunikálnak. Hőseink próbálnak úrrá lenni a helyzeten, s legalább menteni, ami menthető”.

„Bodó rendezése egybefüggő, kacagtató poénzuhatag, verbális és szcenikai ötletek sűrű láncolata, amely persze logikus rendbe szerveződik az előadásban” – írja a kritikus, hozzátéve – „itt minden képtelenség maga a nyers valóság, s ami valóságos, az egyben képtelen. Abszurdisztánban vagyunk, nemdebár”. 

Lecső Péter, Némedi Árpád, Lugosi György, Gyabronka József, Kurta Niké

„Az előadás végig szatirikus, ironikus alaphangot üt meg, sebesen peregnek a jelenetek, pattognak a szópetárdák, zuhognak a látványos képek, van némi lövöldözés is, akcióbetétek is, harsány rockfíling is; hangkulisszák zenéje, meg testi poénok sorozata, miközben a játék fölött s mögött végig ott lebeg egy szétzilált, megzakkant, kusza összevisszaságba s mágikus képtelenségekbe révült elfuserált világ nagyszabású, kacagtató víziója” – összegzi a látottakat Kovács Dezső.

Véleménye szerint „a színészek hibátlan összhangban, lendületesen játsszák végig az abszurdabbnál abszurdabb, zaklatott epizódokat”.

A szerző Bodó előadását az évad kiemelkedő produkciójának találja: „Üdítő újra megtapasztalni, hogy az a gyilkosan szatirikus szemlélet, amely Bodó világlátásának sajátja, újra jelen van a pesti palettán”.

Herczog Noémi a Kanrotkiv ódob tazáhnísz címet adja írásának, amely részben a darabban szereplő „elvarázsolt ország” (Sarntröllország) lakóinak számunkra érthetetlen, az előadásban is használt nyelvére utal, visszafelé olvasva viszont arra hívja fel a figyelmet, ha már van nekünk egy olyan kvalitású színházcsinálónk, mint Bodó Viktor, jobban meg kellene őt becsülnie a kultúrpolitikának. Amire az elvi lehetőség megvolt, amikor az Újszínházra többek között Bodó Viktor is pályázott.

A kritikus úgy véli, ha elnézzük, ki mindenki játszik (pazarul) az előadásban, akár némi szomorúság is vegyülhet a sok nevetés közé. „Volt szputnyikos színészek, volt kaposvári színészek és egy volt krétakörös színész is szerepel a ma jellemzően német nyelvű színpadokon dolgozó Bodó Viktor idén egyetlen itthoni bemutatójában. Majdnem csupa „volt”-ból áll össze a „van”” – írja. „Bodó Viktor régóta virtuózan köti össze magyar színészeit külföldi társulatokkal. Most pedig az egymástól izolált, magyar színházi kultúrák csapattá szervezésére tesz vagány kísérletet” – fűzi hozzá immár túl a szomorúságon. 

Molnár Piroska és Lázár Kati

Ezzel együtt érez némi csikorgást a dramaturgia szerkezetében. „De így a kafkai káosz mégsem stimmel: ha egy félbarbár, simlis országba simlis külföldi politikusok érkeznek, miért vannak annyira elveszve? Idegen nyelveket nem tudnak, ez rendben van. De mélyebb értelemben éppen hogy mind azonos nyelvet beszélnek” – fogalmaz ezzel kapcsolatban, hozzátéve – „Amit tehát hiányolok ahhoz, hogy az őrület Bodó Viktor színházának legfehérebb kényszerzubbonyában tombolhasson, az az ellenpont: a normalitás”.

Az előadás látomásos-hallucinációs csúcsjelenetére utalva úgy találja, hogy „ilyenkor látszik, hogy Bodó Viktor színpadi agymenése milyen vonzó. Hogy valaki ennyire bele meri vetni magát az őrületbe: így működik a kísérletezés. Úgy értve, hogy hol működik, hol nem. És nincsenek ma Magyarországon sokan ők, akik mernek kockáztatni, a nulláról kezdeni a gondolkodást, és igen, hibázni is, mert untatja őket, ami közepes”.

„Bodó Viktor ilyen rendezőnk (lehetne, ha nem évi egyet rendezhetne csak itthon). És a magam részéről kábé ezerszer többre értékelem száz biztos unalomnál” – folytatódik a gondolatmenet, és zárul a kritika.

Török Ákos

További kritikák az előadásról

Cultura Magazin - Hegedűs Barbara: Az élet Bodós oldala

Bodó Viktor pszicho-thriller-krimi-komédiával, azaz egy harsány politikai szatírával tért vissza német nyelvterületről a magyar színpadokra, ahova kitalált egy új világot saját nyelvvel, lélekkel, csupa érdekes figurával és csuda otthonos helyzetekkel. Holdnál is világosabb, a Föld mely tájékán járunk. Olvasson tovább >>>

Bálint András, Fehér Balázs Benő, Lugosi György és Gyabronka József

Fidelio - Zappe László: Homokvihar és vasárnap délelőtti dühöngés (kettős kritika)

A Krakken művelet című előadás létrehozói gúnyolódnak mindenen, ami kigúnyolható.
Olvasson tovább >>>

Revizor - Jászay Tamás: Teljes holdfogyatkozás

Örömhír: Bodó Viktor hazatért! (...) Előadása úgy idézi fel a pályakezdés dicsőséges darabjait, hogy minden pillanatán átsüt az azóta szerzett tapasztalat. Olvasson tovább >>>

Szinhaz.net - Fehér Anna Magda: A színház visszavág

Ember legyen a talpán, aki vissza tudja adni azt az eszement tobzódást, amit Bodó Viktor és Mózsik Imre színpadra álmodott az Átriumban A Krakken művelet című ősbemutatón. Olvasson tovább >>>

Kapcsolódó cikkek

A nap fotója - a politikusok fenékberúgásáról
Bodó Viktor idei egyetlen hazai előadása készül az Átriumban
Molnár Piroska: „Minden számomra jó rendező a színészből indul ki”
Lázár Kati: „Fizikailag beteg vagyok az önmutogató, kamu színjátszástól”