Máthé Zsolt a színház egyik reneszánsz embere: játszik, énekel, dalszöveget ír, rappel, rendez. Tisztessséges státuszban az Örkényben játszik tisztességes (mellék)szerepeket, majd miután itt letörli magáról a szénnel rajzolt bajuszt és ledobja a zsakettet, afféle Mr. Hyde-ként padlástereken,…

Nem feltétlenül vagyok híve a klasszikus anyagok modernizálásának, aktualizálásának: borzasztó melléfogások, vagy legalábbis felesleges adaptációk tudnak születni a céltalan és mesterkélt újragondolásokból. Ennek ellenére perverz módon alapvetően nyitott vagyok az ilyenfajta kalandra, de óvatosan…

Kincstári alapon be kellene jönnie, hiszen a Poszt felhozatalának egyik komolyabb és súlyosabb darabjáról van szó, de valahogy nem találtunk egymásra az előadással. Ami persze megesik.

Az eső elöl menekültem pár hete az Örkény "kirakata" elé, ott szembesültem a finn Aki Kaurismäki (Külvárosi fények, A múlt nélküli ember, Tíz perc: trombita, Gomolygó felhők) filmjének színpadi változatával, a Bohémélettel. Mivel kedvelem Kaurismäki filmjeit, utam rögtön a jegypénztárba…

Annyi biztos, hogy a Die hard alapvetésnek számít: a szakadt trikós Willis itthon hasonlóan emblematikus figurája a rendszerváltás körüli időszaknak, mint az ablakban bámészkodó Horváth Balázs. Hogy jó ötlet e színpadon és Bruce Willis nélkül feldolgozni McLane sztoriját, több mint kétségesnek tűnt,…

Ez kevés volt nekem: hiába a gyémántkemény színészgárda, a majdnem meztelen testek, az egyik legmenőbb kortárs drámaíró és a téma, aminél magasabbra a labdát nem lehet feldobni, ez az előadás nem kicsit lufigyanús. Vagy csak én ülök be túlzott elvárásokkal olyan nevekre, mint Csákány, Für, Tasnádi…

Máthé Zsolt: A kis vakond, akinek a fejére csináltak (r. Herczeg Tamás és a társulat)Verses melotragédia – Máthé Zsolt átiratában. Színházas berkekből tudjuk, hogy a cím nem volt ennyire szofisztikált eredetileg, tehát a címen már nem akadtam fenn... Bevallom, voltak félelmeim, amikor beültem…

Tasnádi István: Finito (r. Mácsai Pál)Nagyjából csak szuperlatívuszokban hallottam mindenkit beszélni Tasnádi Finitójáról, ami ismét rávette gyenge énemet, hogy megtörje az Örkény irányában már sokszor megfogadott cölibátust, így szerda este újfent a Madách téren kötöttem ki. Előadás előtt…

Jean- Baptiste Poquelin, Moliére: A mizantróp (r. Gothár Péter)Hétfőn adtam még egy esélyt az Örkénynek, hátha be tudja bizonyítani, hogy van élvezhető út a mainstream és az alternatív között, és végre valami ötletes Mizantróp-feldolgozással lep meg. Gusztus dolga ugyan, de az utóbbi időben nekem…