Ókori római sírkamrában adott stand-up műsort a TÁP vasárnap este: a kétezer éves romok korrekt hátteret adnának egy Shakespeare feldolgozásnak, itt azonban most egészen másról van szó. A programban tizenegynéhány résztvevő nyom 5-8 perces gegsorozatot, ismerjük az amerikai tévékből, a Duma…
Tovább
Kincstári alapon be kellene jönnie, hiszen a Poszt felhozatalának egyik komolyabb és súlyosabb darabjáról van szó, de valahogy nem találtunk egymásra az előadással. Ami persze megesik.
Tovább
Megfelelő affinitás és releváns korú családtagok nélkül viszonylag ritján jutok el gyerekszínházba, ezért most érdekes próbának tűnt a Stúdió K előadása a Poszt-on. Klasszikus alapanyaggal van dolgunk: érdekes elképzelés antik sztorit leadni az alsó tagozatosoknak, hiszen az ókori görög…
Tovább
Pécsi Országos Színházi Találkozó. Sokaknak nem mond semmit a név, miért is mondana az amúgy is hagyományosan és nagyrészt elefántcsonttoronyba zárkózott színházi világ első számú éves összejövetele. A falon azonban érdemes rést ütni, mivel a kékhajú néniken, a dramaturg haverjain és a…
Tovább
Igazából a nevek húztak be az előadásra: Terhes Sándor, Tamási Zoltán, Janklovics Péter, Stork Natasa és Vajdai kötelező anyag mindenki számára, aki nem feltétlenül egy Nagymező utcai zsöllyében képzel egy jó kis színházi estét. A TÁP-ot nem ismerők számára: profi és kevésbé profi színészek…
Tovább
Nem kell messze menni egyetlen nagymamám Haller utcai lakásánál, ha a darab sztoriját össze akarom foglalni: a IX. kerület néhány, még megmaradt ótvarul lerohadt bérházába tavaly költöztettek be a ledózerolt Dzsumbujból pár családot, akik adtak még egy pofont a lassan lemálló vakolat alatti gangon…
Tovább
Annyi biztos, hogy a Die hard alapvetésnek számít: a szakadt trikós Willis itthon hasonlóan emblematikus figurája a rendszerváltás körüli időszaknak, mint az ablakban bámészkodó Horváth Balázs. Hogy jó ötlet e színpadon és Bruce Willis nélkül feldolgozni McLane sztoriját, több mint kétségesnek tűnt,…
Tovább
Januárban nagyon szerettétek, ezért most ismét kisorsolunk néhány jegyet a Pintér Béla és Társulata egyik előadására. A formáció ismerői nyilván minden további nélkül kattannak a játékra, a többieknek pedig javasoljuk, hogy tegyék meg az első lépést a társulat megismeréséhez. Ezúttal a Párhuzamos…
Tovább
Akit kevésbé szeretnek, soha sem tudja pontosan, miért is szeretik őt "kevésbé". A világ igazságtalanságát okolja, vagy az emberek érzéketlenségét, holott valójában érzelmi intelligenciájának fejletlensége; önzése és beszűkültsége miatt kerüli őt mindenki. Mert bizony kerülik. Nem szívesen…
Tovább
Azt beszélik, létezik egy titkos szekta, láthatatlan, csendes járású, arctalan tagokkal. Összetartozásuk ideológiák, vallások, anyagi javak felett áll; kötelékük betonmasszív alapja pedig nem más, mint Hámori Gabi bálványként imádása. Péntek este az Örkény Kasimir és Karoline előadásának kb. a…
Tovább
Mi is, mások is istenítették már nem keveset a Katonát a világbajnok társulat, a friss rendezések és a találó alapanyagok kiválasztása miatt. Ezek a minősítések nyilván állnak az ősz óta futó bécsi erdőre is, ahol ugyan a nagy kedvenc Keresztes-Fekete-Jordán trió nincs jelen, de a…
Tovább
Egy Csákányi monodráma olyan egzotikus falat, ami mellett nem illik csak úgy elsétálni, minimum vissza-vissza pillantasz rá, ahogy elhaladsz mellette, de inkább gyorsan rábuksz. Így pillantgattunk vissza mi is egy jó darabig, aztán megkésve bár, de a héten végül sikerült elkeverednünk az előadásra a…
Tovább
Tovább
Beugró szorozva tízzel. Ez jutott eszembe valahol az előadás harmadánál, amikor a momentánosok a színpadon egy durva negyedórás jelenetet improvizáltak folyamatos és eszementen változó inputok alapján. Rudolf Péteréket ugye mindenki ismeri a tévéből: pár perces szituációkat rögtönöznek adott…
Tovább
Pár hónap alatt több mint 1200-an csatlakoztatok a Facebook egyedálló, megismételhetetlen színház (angolosan) fan page-éhez. Köszönjük mindenkinek, aki ott van, a többiek pedig még mindig nem késtek le. Szóval van egy korrekt táborunk, akik közül itt jobb oldalon páran folyamatosan láthatók és…
Tovább
Pár éve olvastam a Kockavetőt, s bár az alapötlet jó és az arra fogékonyakban vad gondolatmeneteket generálhat, azt éreztem, hogy egy párszáz oldalas könyvet nem bír el a sztori, valahol a második felében kifullad. Talán célszerűbb lett volna egy novellával abszolváni a feladatot, de ugye azt meg…
Tovább